Ahogy a napok teltek, egyre fáradtabb voltam. A szombat reggel, áldás volt, így sokáig lustálkodtam az ágyamban. A telefonom rángatott ki az ágyból. Álmosan szólaltam meg, a hangom bizonytalan volt és rekedt.
- Felkeltettelek drágám? – kérdezte barátom édesen.
- Lustiztam, de már épp ideje felkelnem. –nyújtózkodtam nagyot a rózsaszín pizsamámban.
- Boldog századik napot. Este szeretnélek elvinni vacsorázni.
- Neked is. Nagyon várom az estét. Hívsz még addig? Ma csak a központba megyek be, utána akár az egész délutánt együtt tölthetnénk.
- Hívlak majd. Addig is vigyázz magadra. Szia.
- Hm… Szia. – tettem le, majd felültem az ágy szélére. Seung Hyub-ra gondolva elmosolyodtam. Nagyon figyelmes és kedves velem. Szerettem volna vele több időt tölteni, de sajnos Ő is és én is elfoglaltak vagyunk, a saját dolgainkkal. Míg Ő a zenekarát igazgatja, addig én dolgozom, és a központban tevékenykedem, nem beszélve most a próbákról. Már csak két hetünk maradt a nagy napig, de nagyon szépen haladtunk. A csapat a kis idő ellenére, összeszokottan mozgott és már én is begyakoroltam az összes dalt, amit fel kell énekelnem.
 Gyorsan beleugrottam a farmer rövidnadrágomba és egy fehér pólóba, amivel késznek is nyilvánítottam a szerelésem. Mindent belepakoltam a kis háti táskámba és már rohantam is vásárolni.
Az üzletek között sétálva, azon töprengtem, hogy mit vehetnék ajándékba Seung Hyub-nak. A sálat elvetettem, mivel tombol a nyár, nyakkendőre nincs szüksége, így egy jó parfüm mellett döntöttem. Vagyis, csak döntöttem volna, mert nem tudtam választani a kínálat között. Mondhatni a bőség zavarába estem. Feszültem nyúltam, idegesítően zenélő telefonomhoz és kértem az eladót, hogy várjon egy pillanatot.
- Szia Nana… Merre jársz?
- Tae Yang… Miért hívtál? – talán kissé bunkó volt a hangsúly, ezért helyesbítettem: - Segíthetek valamiben?
- Nézz egyenesen előre. – mondta, s fejemet felemelve nézelődtem. – Most nézz szét. – forgattam a fejem. – Szia. – integetett az áruház másik oldaláról.
- Kiszúrtál olyan messziről? – csodálkoztam. – Mit keresel itt?
- Nehéz volt, de igen. Vásárolni jöttem. Te?
- Én is. – válaszoltam kurtán és néztem ahogy megindul felém, otthagyva a társaságát.
Széles mosollyal futott elém és intett nagyot. – Segítesz parfümöt választani? Nem értek a pasis dolgokhoz.
- Hát persze… - indultunk be az üzletbe és rögtön válogatni kezdtünk. – Én ezt használom. –nyújtott oda nekem egy kupakot, hogy megnézhessem.
- Oh, Ez tetszik. – mosolyogtam fel rá.
- Nagyon jó ízlése van a barátjának. – bájolgott az eladó lány, aki le se tagadhatta volna, hogy tetszik neki a mellettem lévő.
- Ezt kérem és nem a barátom, de azért jól néz ki ugye? – hoztam zavarba a lányt, széles mosollyal.  – Jól öltözött és divatos, s hogy csillognak a szemei ugye? Woooh… - folytattam idegesítve ezzel Tae Yang-ot.
- Sajnálom, én nem így értettem.  - pirult el a lány.
- Ne haragudj, csak vicceltem. Ne kérj bocsánatot, csak őt akartam szívatni. – nevettem el magam és kifizettem a parfümöt. Tae Yang láthatóan nem vette a lapot, kissé durcásan sétált előttem. Utána szaladtam és a hátára ugrottam. – Haragszol? – mondtam a fülébe, majd lemásztam a hátáról.
- Nem. – mondta zavartan, majd felkapta a fejét és a kezem után nyúlt. Szaladni kezdett a vészkijárat felé és berántott az ajtón.
- Mi történt? – néztem szorosan tartó kezét és a szívem vad táncot járt a mellkasomban. Talán a futás miatt…
- Majdnem meglátott Seung Hyub. – nézett le rám.
- Mi? –kerekedett el a szemem. – Omo! Biztos, hogy nem látott meg? – néztem fel rá ijedten, de csak a fejét rázta. – Huh… Szerencse, nem akarok neki magyarázkodni. Úgysem értené meg, hogy nincs köztünk semmi. Ha már valakivel jól érzem magam, az miért jelenti azt a pasiknak, hogy megcsalom őket? Nem értem…
- Úgy mondod, mintha a nők nem így lennének vele. Bár a nővéred más…
- Mert neki is vannak közeli barátai és megérti, hogy ez csak barátság semmi több, de utálok magyarázkodni. – néztem meg az időt a telefonomon. – Oh! Nekem mennem kell. El fogok késni. Majd beszélünk. – húztam ki a kezem a kezéből és kimentem az ajtón. Lassan sétálva gondolkodtam, az előbbi párbeszéden. Kang-al is jól éreztem magam, de Tae Yang más volt. Örültem, ha láttam és szerettem vele tölteni az időmet.
- Valóban csak barátság vagy tényleg tetszik nekem? – tettem fel magamnak a kérdést, de rögtön el is hessegettem.  Megálltam és még visszanéztem. Akkor lépett ki az ajtón, a hajába túrva. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd mosolyogva intettem neki és elindultam a központba. Útközben vettem egy tortát és felmentem a fogadott nagyim szobájába, hogy felköszöntsem.
Énekelve mentem be, a mosoly és a boldogság az arcán mindent megért.
- Halmoni, Boldog születésnapot. Whohhh kilencven két év. – csodálkoztam el korán és leültem az ágyára a tortával. Meggyújtva a gyertyákat toltam elé. – Kívánjon valamit.
Az idős asszony csak rám nézett, csillogó szemeiből kiolvastam, hogy mire gondol. Könnyes szemeimet egy hatalmas mosollyal próbáltam eltakarni. – Ne nézzen így rám, ez nem az utolsó szülinapja. Kívánjon valamit. – noszogattam.
- Ha nem az utolsó, akkor kívánhatok hangosan? Teljesülni fog akkor is?
- Hát persze! – vágtam rá.
- Akkor azt kívánom, hogy Nana találja meg a boldogságát. – a meglepettségtől egy hang sem jött ki a torkomon, csak néztem, ahogy némán elfújja a gyertyákat és aranyosan rám mosolyog. A torta felett szorosan átöleltem a nyakát és hálás voltam, hogy megismerhettem. Vidáman mesélte el újra és újra a fiatal éveit, miközben megettük a tortát. Egy szelettel megmentettem és vittem Ji Soo-nak is, aki most a társalgóban volt egy új lány társaságában. Ahogy megláttam őket, rögtön elmosolyodtam, de mivel hamarosan mennem kellett tovább, így odamentem.
- Ji Soo-si? – álltam meg előtte.
- Noona? Annyira örülök, hogy itt vagy. Hol voltál eddig?
- Sajnálom. – guggoltam elé bocsánatkérően. – Rengeteg dolgom volt. Tudod itt az év vége, hamarosan vizsgázunk, tanulnom is kell majd és egy produkción dolgozunk, amiben képzeld el, hogy Tae Yang is részt vesz.
- Tényleg? – lelkesedett, s tudtam, hogy sajnálja, amiért nem láthatja. – Ah Noona, elfelejtettem neked bemutatni, Ő itt Tae Ree, nemrég költözött be a központba, itt lesz egy ideig.
- Szia. Na Young vagyok, de csak hívj Nana-nak. – nyújtottam felé baráti kezet. – Nem akarok zavarni, úgyhogy megyek is, csak hoztam egy kis tortát, egyétek meg. – nyújtottam át és felálltam.
- Nekem nem maradt? – kérdezte az ismerős hang a hátam mögött.
- Tae Yang Hyung?
- Hello öcskös. – kezelt le barátjával. – Csak beugrottam, mert épp a környéken jártam.
Valahogy mindig összefutok vele…
- Nem követsz te véletlenül? – löktem oldalba.
- Tényleg csak erre jártam. Esküszöm. Nem is tudtam, hogy itt leszel. Nem Seung Hyub-al kellene lenned? – akkor ugrott be, hogy tényleg nem mondtam neki, hogy idejövök.
- Majd este… - válaszoltam kurtán.
- Megváltozott köztetek a légkör… - jegyezte meg Ji Soo. – Jártok?
- Mi? Dehogy! Miből gondolod? – tiltakoztam erősen, ahogy Tae Yang is.
- Jól van na, csak kérdeztem, mivel nem látok. – jegyezte meg fintorogva.
- Tae Yang a nővérem barátja Ji Soo. Megleptél a kérdéseddel. Nekem mennem kell, mert ma vagyunk száz napja együtt a barátommal és velem szeretné tölteni a délutánt. Ugye nem haragszol? Sűrűbben fogok jönni, de, ahogy látom, ellesztek. – néztem a lányra, majd megpaskoltam Ji Soo karját és felálltam. – Később találkozunk. Legyen szép napotok.  – integettem, s rohantam haza, hogy felfrissítsem magam a randira. Épp, hogy hazaértem, a telefonom a zsebemben vadul rezegni kezdett a jól ismert dallammal kísérve. A kijelzőn Seung Hyub neve állt, így vidáman vettem fel.
- Szia Nana. Csak szólni akartam, hogy közbejött valami és csak este tudunk menni vacsizni. Nem haragszol ugye?
- Dehogy haragszok. Este várlak.
- Nyolc körül érted megyek.
- Rendben. – mosolyogtam aztán letettem. Levágtam magam a kanapéra, s mivel még csak dél volt, ezért bekapcsoltam a TV-t, hátha jobban telik az idő. Hirtelen fáradtság tört rám, és elnyomott az álom. Már csak arra ébredtem fel, hogy nyitódik az ajtó és két hang szűrődik be a nappaliba. 
- Úr Isten! Mennyi az idő? – pattantam fel és a nővéremet kérdeztem, aki ott állt az ajtóban barátjával.
- Hét óra… - válaszolta pislogva.
- El fogok késni. Ennyit aludtam? Szerintem egész éjszaka fent leszek. – indultam be a fürdőbe sietve.
- Neked is szia. – fintorgott a nővérem.
- Ja, bocsi. – dugtam vissza a fejem az ajtón. – Sziasztok. – csaptam vissza és egy gyors zuhany után belebújtam a köntösömbe és a szobámba rohantam. Egy normális alkalomhoz illő ruhám sem volt. Szerettem volna, ha ma különlegesen néztem volna ki, ezért bekopogtam Unnie-hoz.
- Gyere be! – hallottam kiáltását a szobából. Épp, hogy bedugtam a fejem az ajtón, látni engedték, kapcsolatuk harmóniáját. Az ágyon feküdt Tae Yang karjai alatt, miközben mellkasán pihentette a kezeit.
- Bocsánat, hogy zavarok. –haraptam a számba, de nem mertem őket nézni.
- Semmi baj. – mondta lazán Hee Young, hisz Ő nem jön zavarba holmi ölelkezés miatt. Tae Yang, annál inkább zavart volt.
- Tudnál nekem kölcsön adni egy ruhát? Randim lesz…
- Persze. – pattant ki az ágyból és a szekrényében kezdett el kutatni. – Ez dögös. Nagyon jól fog neked állni. – adott át egy vörös, rövid, egyrészes ruhát. – Várj, ez a magas sarkú passzol hozzá. – nyomta azt is a kezembe, s egy gyors „köszi” után húztam is vissza a szobámba. 

A ruha szépen kiemelte a vonalaimat, nem volt az én világom, de szerettem volna meglepni Seung Hyub-ot. Világosbarna hajamat kiegyenesítettem, így az lazán omlott le a derekamra. Vörös rúzs és egy kis szemfesték, s már kész is voltam. Épp időben, hisz Seung Hyub már csengetett is. Siettem, de mire kiértem Tae Yang már ajtót is nyitott neki. Ott álltak előttem, mind a ketten és végigbámultak rajtam.
- Gyönyörű vagy. – szaladt elém barátom és kissé elemelve a földtől megcsókolt. Boldog voltam, ahogy rám nézett. Szemeiből szeretet, vágy és boldogság sugárzott. De ott volt Tae Yang a háttérben, aki a szokásosnál sokkal bánatosabb képet vágott.
- Veszekedtetek? – ütöttem meg a karját, mikor odaértünk.
- Nem. – válaszolta egyszerűen. A számat lebiggyesztve intettem neki, miközben Seung Hyub összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk. Az ajtó még nem záródott be teljesen, így láttam, ahogy még mindig engem néz bánatos szemeivel. Próbáltam kiverni a fejemből az ábrázatát, de valahogy a taxiban is az Ő arca volt a szemem előtt…

Reggel gyorsan felöltöztem és mivel délelőtt nem volt órám, ezért bementem dolgozni. Kellett egy kis figyelemelterelés, tegnap túl sok minden kavargott bennem.
 Ahogy beértem Ga In épp egy tálcát dobott a mosogatóba.
- Nincs suli? – lepődtem meg, hisz iskola idő volt.
- Szünet van… - jegyezte meg egykedvű mosollyal az arcán, majd elindult a vendégekhez.
Mintha ez a nap nem pozitív energiákat sugározott volna, hisz mindenki, aki az étteremben volt, teljesen megsemmisülve tétlenkedett. Még a vendégek is unottan falatoztak és egy mosolyt sem láttam senki arcán.
- Megjöttem Ahjumma. – dobtam le magam az egyik asztalhoz.
- Remélem, hogy te vidám vagy, mert elegem van, hogy mindenkinek elcseszett hangulata van. – kikerekedett a szemem a szó hallatán. – Ne nézz így. Mérges vagyok. Ga In is olyan, mintha kimosták volna, csak azért, mert segíteni kell az étteremben. Nem értem én ezeket a mai fiatalokat. – háborgását látva elmosolyodtam. – Ne nevess ki… Ideges vagyok. – fenyegetett meg egy kanállal.
- Sajnálom, csupán eszembe jutott valami. – gondolkodtam el, miközben felkötöttem a kötényem és megráztam a fejem. – Ahogy te nem érted a fiatalokat, én úgy nem értem a pasikat. Nem nekem találták ki ezt.
- Ugye most nem azt akartad bevallani, hogy a lányokat szereted!? – hangosan felnevettem, riadt arcán és megráztam a fejem.
- Dehogy is. – mondtam végül a hangomban kellő jókedvvel. – Csak van egy srác, aki megbántott. De mielőtt még találgatnál, csak barátok vagyunk. – tettem fel a kezem védekezően. – Nem megy ki a fejemből, amit mondott.
- Akkor tetszik neked. – kóstolta meg az aktuális menüt, ami a gáztűzhelyen rotyogott.
- Dehogy! Van barátnője és nekem is van barátom.
- Nana… - tette csípőre a kezét, ahogy felém fordult. – Mindegy… - sóhajtott, majd visszafordult az ételhez.
- Mit akartál mondani?
- Majd elmondom, ha itt az ideje. – mosolygott rám. – Segítesz az előkészületekben?
- Persze… - láttam hozzá a munkámhoz.
  Már javában vége volt az ebédidőnek és bent mosogattam az edényeket, mikor beszaladt hozzám Ga In. Arcán olyan lelkesedés ült, hogy majdnem elszállt az izgalomtól. Felhúzott szemöldökkel néztem toporgó lábait és dadogó hangjára vártam, hogy kitisztuljon.
- Unnie, egy állati helyes barna pasi vár odakint. Istenem, nagyon jól néz ki.
- Engem? – mosolyogtam el és ha barna akkor csak Seung Hyub lehet, gondoltam magamban.
Levettem a kesztyűimet és a kötényemet. Egyenesen az asztal mellé rohantam, de az, aki felnézett rám, az nem a barátom volt, hanem Tae Yang. Alaposan megnéztem új, világos barna frizuráját és elmosolyodtam. – Teljesen másképp festesz. – jegyeztem meg, ahogy leültem vele szemben.
- Nem tetszik? – biggyesztette le ajkait gyermekien.
- De, nagyon jól nézel ki. Mi járatban? – érdeklődtem.
- Az igazság az, hogy erre jártam, itt van a közelben a fodrászat, ahová szoktam járni és megéheztem. – vigyorgott rám.
- Mit szeretnél enni? Azonnal hozom. – álltam fel, de Ga In odarohant és leültetett.
- Majd én hozom. Maradj csak a barátoddal Unnie. Nem is mondtad, hogy ilyen jóképű pasid van.
- Ga In, azért mert nem a pasim, csak egy barátom. Tae Yang, ez a cserfes középiskolás Ga In, ennek az étteremnek, a tulajdonosnak a lánya. Tae Yang pedig Hee Young barátja… - a lány lelkesedése a nővérem nevének hallatán is csak egy pillanatra szűnt meg, mert nem foglalkozva semmivel, ugyanúgy csodálta tovább, amitől Tae Yang kissé elpirulva szólalt meg:
- Örülök, hogy megismertelek Ga In. – szorította össze ajkait egy vékony csíkban, s ahogy felnézett rá, csillogó szemei, már-már beteggé tették Ga In-t, aki látszólag rajongói klubot alapított volna azon nyomban.
- Én is. Hozom az ebéded. – mosolygott.
- Köszönöm. – mondta kellemesen csendülő hangszínnel.
- Van egy új rajongód. – nevettem el magam, ahogy Ga In távolodó alakját néztem. – Még soha nem sietett így, vagy vállalkozott önként a kiszolgálásra.
- Aranyos… - mondta széles mosollyal.
- Igen... az. – bólogattam.
- Velem jössz a suliba? – kérdezte, miközben egy bólintással megköszönte a kihozott ételt.
- Anya azt mondta neked is hozzak a kedvencedből. 

- Budae Jjigae! – tettem össze a kezem éhesen. Tae Yang Bibimbap-ot evett, ami nagyon jól nézett ki.
- Nagyon finomnak néz ki. – nézte a tányéromat, míg az övét jól összekavarta. A kanalamat felé nyújtva kóstoltattam meg vele az ételt.
- Ezt muszáj megkóstolnod. Isteni! – fújtam meg óvatosan és felé tartottam. Kissé habozott, de végül elfogadta. – Ugye? – fürkésztem az arcát, várva a reakcióját.
- Ez tényleg nagyon jó. Cseréljünk.
- Azt már nem… Egyed csak, amit rendeltél.
- Sóher… - vágott savanyú képet.
- Hej! Te kaptad meg az első falatot és még azt mondod, hogy sajnálom? Kérsz még? – érdeklődtem, felé nyújtva egy újabb adagot. – egy pillanatig sem habozott, befalta az egész kanállal és élvezettel rágta meg.
- Nagyon jó! –sóhajtott, majd felém nyújtotta a kanalát. Én is megkóstoltam, majd nevetve visszatértünk a saját tányérunkhoz. A hangfalakból feldübörgött a „Gashina” c. dal, mire Tae Yang felnevetett.
- Emlékszem, hogy táncoltál erre, mikor először találkoztunk. Vicces volt.
- Nem igaz! – sértődtem meg. – Szexi volt jó? Hová tetted a szemed? – fintorogtam rá.
- Ha azt mondom szexi volt, akkor megnyugszol? – hajolt az asztalra, s az arcomat fürkészte.
- Nem. – fintorom, most még nagyobb lett és durcásan ettem tovább az ebédem. – Amúgy is, mit tudod te, hogy milyen az a szexi tánc?
- Meglepődnél… - húzta pajkosan oldalra a száját.
- Ha nem lennél a nővérem barátja, akkor azt hinném, hogy flörtölsz velem. – száját széles mosolyra húzta, majd lebiggyesztette és megrántotta a vállát. – Hagyd abba jó? – ráztam a fejem.
- Csak vicceltem, látni akartam, hogy elpirulsz, olyankor aranyos vagy. – nyalta meg a száját.
- Nem jött össze. – vigyorodtam el. – Ki vagy te? Nem ismerek ma rád. Ez azért van, mert befestetted a hajad? Beszívtad a festéket?
- Bocsi, csak jó kedvem van és szórakoztam.
- Rossz játék Tae Yang, ha Hee Young félreérti a szórakozásod, vagy Seung Hyub, akkor nekünk végünk. – húztam el az ujjam a nyakamnál.
- Jogos… - bólogatott, de még mindig vigyorgott. – Mindegy… Sajnálom. – cincogott, mint egy kis egér.
- Bolond vagy ma…- nevettem vele.
Olyan jól laktunk, hogy alig bírtunk felállni. Tae Yang ki akarta fizetni a számlát, de Ahjumma meghívott minket.
- Nagyon finom volt. Köszönjük szépen. – hajoltunk mélyet és elindultunk a suliba, de Kang és a többiek még mindig nem voltak sehol. Leültem a laptop elé és gonoszul bekapcsoltam egy dalt és megpördültem a székkel. 

- Na lássuk a szexi táncod fiú… - vigyorogtam rá keresztezve a kezem a mellkasom előtt. Pajkos tekintettel fogadta el a kihívást. Szökdécselt párat, majd felvette a ritmust és táncolni kezdett. Átadta a zenének magát és mint akit kicseréltek, úgy mozgott. Minden porcikájában érezve a zenét. Teljesen más oldalát mutatta, nem csak a testével táncolt, de az arcán is szenvedélyes vonások jelentek meg. Grimaszolt, az ajkát nyalta, s nem tudtam róla levenni a szemem. Azon kaptam magam, hogy ujjongva tapsolok és pillanatokon belül ott táncolok mellette. Kissé elragadtattam magam tánc közben, túl jól éreztem magam a közelében. A végén közeli arcát fürkésztem, ahogy kimerülten, lihegve vizsgálja az arcom, közben szorosan maga mellett tartott a derekamnál fogva.
- Haragszol még a tegnapi miatt? – vigyorgott, de nem engedett el, így a tenyeremet a mellkasára téve toltam el magamtól.
- Nem rád haragudtam, csak magamra. – ültem le a székre és halkabbra vettem a zenét.
- Miért?
- Kíváncsi vagy? – bólintására én is bólintottam és mesélni kezdtem az ölemet bámulva. – Mikor kicsi voltam, elvesztettem a szüleimet. Hirtelen történt, már nem is emlékszem rájuk, mindössze anyukám jázmin parfümje hagyott nyomot bennem, így próbálom minden napomat úgy élni, mintha az utolsó lenne. – arca meglepett volt, nem értette. – Hee Young nem mesélt neked arról, hogy nem vagyunk igazi testvérek? – nemet jelzett a fejével és folytattam: - Örökbe fogadtak a szülei és a sajátjukként neveltek fel. A szüleink, baráti viszonyban voltak és Hee Young anyukája nem tudott engem árvaházba küldeni. Ezért örökké hálás leszek, de ahogy nőttem, végig Hee Young árnyékában éltem. Ő volt a férfiak álma, a szépségkirálynő, a szívek elrablója és a tehetség. Könnyen barátkozott és mindig megszerezte, amit akart. Nehéz volt túljutnom ezen, hisz gyerek voltam, de a mai napig gyűlölöm, ha hozzá hasonlítanak. Ezért voltam mérges.
- Nana, sajnálom, nem tudtam róla, de szerintem te hasonlítod össze magad vele, nem pedig mások. Pedig ég és föld vagytok.
- Már megint ezt mondod. – csattantam fel. – Kérlek, ne mond ezt. Gyűlölöm, főleg, hogy pont te mondod. – indultam volna ki, mikor megragadta a kezem.
- Miért? – kérdezte lágyan, s nem mertem a szemébe nézni.
- Azért mert te a barátja vagy és elfogult vagy vele szemben. – húztam el a kezem.
- Nem vagyok elfogult. Látom az Ő tulajdonságait és látom a tiédet. Ismerem őt belül és lassan téged is.
- Fogalmad sincs róla, hogy milyen vagyok. – indultam ki az ajtón,d e utánam kiabált, lágy morgó hangjával.
- Szereted azokat a zenéket, amiket én, valamint szeretsz táncolni és énekelni. Nem vagy egy nagy pasi vadász, de inkább férfiak társaságában érzed magad jól, mégsem bízol meg senkiben. Utálod az csípős ételeket és nem iszol sokat. Nagyon kedves vagy mindenkihez. Jó szándékú vagy és mindig mosolyogsz, még akkor is, mikor utálod a napot. A nővéredért mindent megteszel és Ő ezzel vissza is él… Rosszul látom? – hihetetlen elemzését hallva magamra ismertem.
- Ennyire kiszámítható vagyok? – fordultam vissza.
- Épp ellenkezőleg. Ez minden, amit látni engedsz, de senki nem tudja igazából, hogy mi van benned… Szeretném majd látni, ahogy magasra szárnyalsz és megvalósítod az álmaid.
- Tartsd meg Unnie-t és látni fogod…
- Ha szakítunk, akkor már nem is leszel a barátom? – tátotta el a száját.
- De… - nevettem el magam. – Akkor is a barátod leszek… - indultam vissza, hogy megütögethessem a vállát barátian.

Az idő kellemes volt aznap este és már mindent megvettünk Tae Yang-al, amit szerettünk volna. Felbontottunk egy-egy sört a visszafelé úton és leültünk egy padra. Gyorsan kortyolgattam az italomat, s bár ritkán iszom, de olyankor nagyon jól esik, most inkább azért ittam olyan hevesen, mert kínosnak éreztem a csendet. Tae Yang hátradőlt és becsukta a szemét, élvezve a lágy szellőt, kezei a háta mögött támasztották meg vékony testalkatát. Passzos fekete farmert és egy egyszerű, fehér pólót viselt. Végigpásztáztam a tekintetemmel, de ahogy egy picit megmozdult, gyorsan lehajtottam a doboz tartalmát és próbáltam valamennyire összenyomni a kis alumínium dobozkát.
- Meg is ittad? – egyenesedett ki, majd lehajolt, hogy felvegye a földről az övét. Mosolyogva rántottam vállat, majd eszembe jutott egy jó ötlet.
- Nem játszunk egy kicsit? – néztem a túloldalon lévő játékteremre, majd vissza rá, aki kortyolt egy újabbat és felhúzott szemöldökkel nézett rám. – Versenyzünk egyet?
- Miért ne. – kapta fel a táskákat a földről és rohanni kezdett.
- Várj meg. – szaladtam utána, de mire utol értem, már bent ült az egyik székben és a kormányon pihentetve a kezét vigyorgott rám. – Nem hagylak győzni. – ültem le és felkészültem a visszaszámlálásra. Egy, kettő, három… GO és padlóig nyomtam a gázpedált. Küzdöttem, de sokkal jobbnak bizonyult tőlem, s ezt a tudtomra is adta, pajkos mosolyával. Tudtam, hogy nem győzhetek, így csaltam. Átnyúltam és elrántottam a kormányt. Nagy puffanással vesztett.
- Hé! Csaltál! – kiáltott utánam, de akkor én már kipattantam a székből és a kijárat felé tartottam nevetve. – Ez nem volt érvényes. Tudod, hogy győztem volna. – rohant utánam, s mentegetőzésem közepette észrevettem, hogy nincs nála a táska.
- Tae Yang, nem felejtettünk el valamit? – nevettem fel.
- Mit? – nézett értetlenül, vigyorgó fejemre.
- Otthagytad a szatyrokat. – rohantam el mellette nevetve. – Rögtön hozom. – Felkaptam a táskákat, amik szerencsére megvártak, ott, ahol letettük őket. Ahogy kiértem belerohantam egy idegenbe és a táska tartalma a földön kötött ki.
- Sajnálom. – hajoltam mélyet, majd leguggoltam, hogy összeszedjem a cuccokat. A vállamon éreztem egy lágy cirógatást, amitől minden porcikám libabőrös lett. – Mit csinál? – ugrottam fel és egy doboz sört szorongatva fintorogtam az idegen férfira, aki már nem volt egyedül, hisz jó pár deci tömény társaságában nézett velem farkasszemet.
- Nem akarod velem meginni, azt a sört?
- Nem baj, ha velem fogyasztja el? – lépett mellém Tae Yang és a derekamnál fogva magához húzott, mintha a barátom lenne.
- Mondhattad volna, hogy barátod van.  Nem mintha nagyon félelmetes lenne, de ennyit nem érsz. -
Felhúzott szemöldökkel néztem a távolodó hátát és szerettem volna fejbe dobni a kezem tartalmával.
- Ennyit nem érek? Bunkó paraszt! – háborodtam fel. – Hallottad mit mondott? –léptem távolabb Tae Yang-tól, aki csodálkozva figyelte reakciómat. – Bezzeg, ha Hee Young lett volna, akkor nem mondta volna ezt…
- Most akkor örülsz, hogy megszabadultál tőle, vagy nem? Amúgy meg miért hasonlítod magad Hee Young-hoz? Ég és föld vagytok.
- Kösz szépen. – azt hiszem, hogy ez sokkal rosszabbul esett, mint a „nem érek ennyit”. – Igazad van, fel sem érhetek Hee Young szépségéhez, ezt nem kell mondanod sem. Örülök neki, hogy megszabadultam tőle, köszi, hogy eljátszottad, a hős lovag szerepet, de nem kellett volna. – indultam el dühöngve.
- Most miért vagy mérges? Én nem így értettem. – loholt utánam.
- Nem számít, hogy értetted Tae Yang. – álltam meg és mosolyt erőltettem az arcomra, mintha minden rendben lenne. – Köszönöm. – fordultam hátra, s bevártam. Semmi értelme nem volt a hisztimnek, s be kellett fejeznem, ha nem akartam magyarázkodni.
- Minden rendben? – érdeklődött óvatosan.
- Hát persze! – nyugtattam meg és egymás mellett, egy szót sem szólva sétáltunk tovább. Nem tudtam, miért lettem mérges arra az idegenre, hogy miért adtam egy részeg szavára, de, amit Tae Yang mondott, végig ott csengett a fülemben.
„Ég és föld vagytok..."
Ezt én is tudtam, csak bizonyos okokból, nehéz volt elfogadnom. Nem csak belül különböztünk, de a külsőségekben is mérföldkövekkel le voltam maradva. Hee Young mindig adott a divatra és látszólag összeillik Tae Yang-al, hiszen neki is mindig makulátlan kinézete van, míg én inkább a kényelmes ruhák híve voltam. Haragudtam magamra, amiért ennyire érzékenyen érint, mintha féltékeny lettem volna a nővéremre, de tudtam jól, hogy nem így van. Egyszerűen csak kisebbségi komplexusom van, ha összehasonlítanak vele.
Hazaérve nagy lelkesedés fogadott, élménybeszámoló egy nagy adag adrenalin löket kíséretében.
- Lemaradtatok a legjobb részről. Hol jártatok? El se hiszitek, hogy ki volt a gyilkos. – hadarta el Hee Young, majd a kanapén őrült tárgyalásba kezdtek barátommal. Feleslegesnek éreztem csatlakozni, ezért kimentem a konyhába és felbontottam egy újabb sört.  A jókedvem szertefoszlott és nem tudom miért, de mérges voltam Tae Yang-ra és ezt érezte is, mert utánam jött, de nem mert semmit szólni, csak állt az ajtóban, mint általában.
- Kérsz egy sört? Csokit? Chipset? – nyújtottam felé egy dobozt. Kissé félrehúzva bújt meg a mosoly a szája sarkában, ahogy elindult és leült velem szemben. Keményen próbálkozott, tudtam, hogy nem értette meg, hogy miért lettem mérges. – Majd egyszer mesélek magamról… - kortyoltam bele az italomba és kerültem a szemkontaktust. Nem éreztem megfelelőnek az időt a magyarázkodásra, pedig tudtam, hogy tartozom neki ennyivel.
- Ne haragudj, ha rosszat mondtam. – sütötte le a szemét.
- Ugyan! – ütöttem meg kissé a vállát. – Nem mondtál semmi rosszat, én vagyok kicsit érzékeny.
- Mit csináltok? – jöttek be a többiek.
- Mivel annyira lefoglalt benneteket a film, így kijöttünk meginni egy sört.
- Nem is szoktál inni… - jegyezte meg nővérem, immár másodjára.
- Rá fogok szokni… - vigyorogtam.
- Attól nem félek. De ha legközelebb bulizni megyünk, akkor mutatok neked egy jó koktélt. – lelkesedett, mire én fintorra húztam a számat.
- Nem kérek belőle, a múltkoriba is majdnem belehaltam. Inkább egy jó sör és soju. – néztem Tae Yang-ra, aki italát emelte felém és összekoccintottuk.
- Jól kijöttük látom… - jegyezte meg Hee Young.
- Jól kell bánnom az udvarlóddal és az sem árt, ha jóban vagyunk, hisz lehet Ő lesz a jövőbeni sógorom. – álltam fel és Seung Hyub mellé léptem, puha csókot nyomva a szájára. – Azt hiszem, hogy ideje lefeküdnünk.
- Együtt? Itt maradhatok? – lelkesedett, de én csak vigyorogva megráztam a fejem.
- Pont eléred a buszt. Jó éjt Seung Hyub. – törtem le a kedvét, ami kiült az arcára.
- Te maradsz? – érdeklődött a nővérem izgatottan.
- Azt hiszem, hogy nekem is mennem kellene. – pattintotta le ma estére és mindketten hazaindultak.
  Az ágyam puha párnái között, már majdnem elaludtam, mikor jött egy üzenetem.
„ (TaeYang_ PM 23:11_ )
Azt hiszem Seung Hyub nagyon féltékeny rám. Végig azt kérdezte, hogy mit csináltunk, míg fel nem szállt a buszra.”
„(Nana_ PM. 23:13_)
Remélem mondtad neki, hogy ne aggódjon, mert csak barátok vagyunk.”
„(TaeYang_ PM. 23:16_)
Nem mondtam neki semmit. Ha szeret, bízik benned.”
„( Nana_PM. 23:17_)
Ahogy te is bízol Hee Youngban? Szerintem ezt a témát ne feszegessük, mert nem vagyunk olyan helyzetben, hogy kitárgyaljuk a szerelmi életünket.”
„(Tae Yang_ PM. 23:21_)
Sajnálom, nem akartam a magánszférádba belemászni, mindössze tájékoztatni akartalak. Sajnálom, többet nem teszem, ma amúgy is harapós kedvedben vagy, valószínű, még mindig haragszol rám. Sajnálom… 😟 ”
Egy üzenetben három „sajnálom” és egy szomorú fej. Nem értettem magam, miért lettem vele hirtelen ilyen bunkó, mégis a lelkem mélyén dühös voltam, de nem tudtam a miérteket. Törtem a fejem, vajon mit írjak neki, de csak sajnáltam, hogy így viselkedtem.
„Nana_PM. 23: 31_)
 Én sajnálom, hogy bunkó voltam. Holnap találkozunk a próbán. Aludj jól. Jó éjt. 😊”
Sóhajtva dobtam le a telefonom, de rögtön kaptam egy új üzenetet.
„Tae Yang_ PM. 23:32_)
Holnap beszélünk. Szép álmokat. Jó éjt. 😴”